88/780828
varpalota.egyhazkozseg.hu
Lelkész: Dr. Zsednai Józsefné
20-8242524
Felügyelő: Láng Géza
Bankszámla szám: 10104820-01181460-00000007
Az egyházközség 1700-ban keletkezett, az anyakönyvezés 1725-ben indult el.
2022-ben evangélikusnak vallotta magát Várpalotán 549 fő, Pétfürdőn 89 fő.
Az egyházfenntartók száma: 140
A város története
A város a Bakony déli lejtői és a Sárrét mocsaras vidéke között, félúton Veszprém és Székesfehérvár között fekszik, Budapesttől 90, a Balatontól 30 kilométerre. A környéken már az őskorból is vannak emlékek. A legkorábbi írásos dokumentum egy templomról tesz említést 1244-ből. Egy népszámlálás adatai 1690-ből ismertek, Várpalota neve egy 1776-ból származó térképen szerepel először.
A török időkben a vár jelentős láncszeme a dunántúli védvonalnak. Legismertebb Thury György
várkapitány, aki 1556-ban megvédte a várat Arslan pasa túlerőben támadó seregei ellen. A vár később többször gazdát cserélt, a török kiűzése után,1687-ben az Ujlaky és Zichy családok birtokába került.
A török hódoltság után gyorsan mezővárossá fejlődött Várpalota, jelentős kézműves lakossággal, de az iparosodás nem érte el a várost. A fejlődés csak a 19. század végén indult meg a szénbányászattal. A második világháború nagy károkat okozott. Ezután a bányászat újraindításával és az alumíniumipar beindulásával gyorsan fejlődik a környék, amihez hozzájárult a pétfürdői Kémiai Művek létrejötte. A 90-es évek változásaival a városnak ismét komoly problémákkal kellett megküzdenie.
Az évezred végén megszűnt a bányászat, 2005-ben pedig az alumínium gyártása. Az inotai hőerőmű leállt. Várpalotán és környékén nagy munkanélküliség alakul ki. A pétfürdői gyár külföldiek kezébe került. Várpalota a kistérség központja lett, a várpalotaiak élete mégis egyre nehezebbé válik. A lakosok száma 22 000 fő.
A gyülekezet története
Az evangélikus egyház kezdeteiről nem sok adatot ismerünk.1629-ben még együtt tartanak istentiszteletet a reformátusok és az evangélikusok, majd 1700-tól az uraság parancsára szétválnak. Az evangélikusok, hogy anyagi alapot teremtsenek a gyülekezet működéséhez, egy Tatáról ide költözött Kárász György nevű hívüket küldik el a Felvidékre, hogy pénzt gyűjtsön, amiből aztán a vár északnyugati falánál két házat vettek. A gyülekezet lélekszáma 80-90 fő lehetett. 1721-ben a ház, amelyben az istentiszteleteket tartották, annyira megromlott, hogy életveszélyessé vált. Ekkor György Ferenc lelkész kérvényezte Zichy Imre földesúrtól, hogy
engedélyezze egy új imaház építését, ami még abban az évben meg is épült. A gyülekezet folyamatosan növekedett, úgyhogy Szeniczei Bárány Pál lelkész kezdeményezésére elhatározták, hogy templom építése iránti kérvényt nyújt be gróf vásonkői Zichy Istvánhoz. Az engedély 1778-ban érkezett meg Mária Terézia királynő aláírásával. A következő év március 15-én ünnepélyesen letették a templom alapkövét. A falakat a régi imaház köré építették, amit addig használtak, amíg az az építkezést nem akadályozta.
A templomot 1780. november 1-jén Perlaky Gábor szuperintendens szentelte fel a Zsolt 48, 4 és 2 Sám 7, 2 igék alapján. A templomépítés idején Horváth Sámuel volt a gyülekezet lelkésze. Az oltár három évvel később készült el, a szószék tetején
bárány áll. Bellovics Márton ajándéka volt az orgona 1780-ban. A tornyot 1805-ben Hrabovszky György lelkész építtette, a harangokat 1818-ban öntötték. Az 1853-as névtár szerint „Palota” nyelve magyar, de nagyobb ünnepeken német nyelven is tartatik istentisztelet”. A lelkész Szedenics György, a felügyelő Benkő Sámuel, a tanító Németh Zsigmond. Leánygyülekezete Csurgó és 15 szórványa van, többek között „Székes Fejérvár sz. kir. Város”. Összesen 1504 lélekkel.
1903-ban a névtár szerint a neve már Várpalota, a lelkész Szalay Ferenc, aki egyben esperes is, segédlelkész Kalmár Pál. Felügyelő Purgly Pál, a másodfelügyelő Mórocz Sándor (helyben), a tanítók pedig: Birnbaum Sándor, Barabás Gáspár, és Tóth Dániel Csurgón. A gyülekezet összes lélekszáma 14 szórvánnyal ekkor 1331. 1913-ban, a lelkész Horváth Sándor, a felügyelők ugyanazok, mint 10 évvel ezelőtt, a
tanítók pedig Várpalotán Barabás Gáspár és Birnbaum Sándor, Fehérvárcsurgón pedig Gömbös Sándor. A gyülekezetnek ekkor 13 szórványa van, lélekszáma megfelel a 10 évvel ezelőttinek. Az első világháborúban az elesetteket gyászolták, de különösebb anyagi kár nem érte a gyülekezetet. Túlélték a világháború utáni kommunista időszakot és gazdasági válságokat is.
A második világháborúban a templom erősen megrongálódott. A helyreállítást dr. Bányai Béla lelkészsége idején 60 mázsa búzáért végezték el, de 1968-ra a tetőgerendák annyira megromlottak, hogy a templom életveszélyessé vált. 1971-ben Németh Ferenc lelkész, Varsányi Ferenc felügyelő és Lantai Gyula másodfelügyelő kezdeményezésére a gyülekezet új tetőszerkezetet építtetett, és az ablakokat is kicserélték. A templombelső felújítására is sor került a Műemlék Felügyelőség utasításai szerint. A padok alá padló, máshova pedig mozaiklapok kerültek. A
világítást modernizálták, és a harangokat villamosították A megújult templomot 1972. december 3-án dr. Ottlik Ernő püspök és Sikos Lajos esperes szentelte fel. A templom 2002-ben belülről, 2004-ben kívülről teljesen megújult A lelkészlakás 1901-ben, Szalay Ferenc lelkész idejében épült, majd 1937-ben dr..Bányai Béla idejében átépítették. 1945-ben bombatalálat érte, amit 1948/1949-ben sikerült helyrehozni, de 1968-ban, Németh Ferenc lelkész idejében teljesen átalakítják.
1992-ben Pintér Mihály lelkész buzdítására átépítik az orgonát. A munkát Korb Imre móri orgonaépítő végzi el. 1994. október 27-én felavatják az új gyülekezeti termet, amely egykori épületelőde nyomvonalát követi. 1990. augusztus 23-án indul az Evangélikus Keresztyén Óvoda, melyet 2001-ben bővítettek egy új épületszárnnyal. Az óvoda léte jelentősen hatott és hat ma is a gyülekezet és a város életére.
A tési gyülekezetben helyettes szolgálatokat végez a várpalotai lelkész 1998 óta. Egykor a székesfehérvári gyülekezet is szórványa volt a várpalotai eklézsiának, de a fehérváriak és a csurgóiak önállósultak.
A várpalotai Evangélikus Nőegylet hosszú múltra tekint vissza. 1882-ben a nőegylet megalapításának fő célja az volt, hogy a templomon kívüli lelki munkát erősítsék. Ezen feladatok ellátásában főként az asszonyok segítettek a lelkészeknek.
A nőegylet tagjai a gyülekezeti munka számos területén – beteglátogatás, karitatív tevékenységek, templomtakarítás, díszítés – nyújtottak értékes segítséget.1932-ben a lelkész felesége is bekapcsolódott az egylet munkájába. A nőegylet munkájának egyik fontos része lett az ismeretterjesztő és kulturális tevékenység. 1937-ben dr. Bányai Bélánét választották a nőegylet elnökévé. A tagok száma akkor 120 volt. A
kezdeti nagy létszám az évtizedek alatt csökkent, majd megszűnt a nőegylet. A gyülekezet 300 éves jubileumán, templomunk 220 éves évfordulóján, 2001 márciusában több asszonytestvér összefogásával újra megalakult a nőegylet, ami most asszonykör név alatt vált ismertté. Az asszonykör tagjai elhatározták, hogy megkeresik azokat a szolgálati területeket, ahol a gyülekezet életét gazdagítani, segíteni tudják. Az asszonykör alkalmat ad arra is, hogy az őket foglalkoztató dolgokról beszélgethessenek.
Gyülekezetünknek több kis közössége alakult: férfikör, házi bibliaórás csoportok, MAG zenekar, bibliaórai közösség, imakör.
A vasárnapi istentiszteletekkel párhuzamosan gyermek istentiszteleteket tartunk, önkéntes gyermekmunkásaink vezetésével.
A város iskoláiban összesen 100 gyermek jár evangélikus hittanórákra.
Nyári hittantáboraink nagyon népszerűek, 80 fő részvételével, 8 csoportvezetővel és két egyetemista ifivezetővel. A középiskolás korosztálynak kb. 20 fős táborokat szervezünk nyaranta. Népszerűek a gyülekezeti családi kirándulásaink.
A gyülekezet lelkészei:
Molitorisz András (1700–1703), Molitorisz Sámuel (1703−1713), Sárosy János (1713−1716), Györgyi Ferenc (1716−1725), Druglányi Pál, Urszini Sámuel (1725−1735), Tóth Mihály (1735−1744), Balogh Ádám (1744−1750), Kiss Zsigmond (1750−1756), Nagy István (1756−1765), Sikos István (1765−1772), Seratoris József (1760−1778), Szeniczei Bárány Pál (1771−1778), Horváth Sámuel (1778−1783), Hrabovszky György (1778−1781),Druglányi Pál (1778−1781), Sebestyény Kovács János (1781−1783), Fánik Sámuel (1783−1785),Kutsán István (1783−1787) Perlaky Gábor (1785−1786), Vásonyi Dániel (1786−1789) Maltsis Ádám (1789−1792), Hrabovszky György (1788−1795),Torkos Ádám, Balogh István (1802−1803), Hrabovszky György (1803–1817), Vetsey Sándor (1817–1826), Perlaky István (1826–1828), Szedenics György (1828–1867),Réder Endre (1864−1872), Fadgyas József (1867–1869). Sántha Károly (1870–1876) Birnbaum Sándor (1874−1924)
,Faith Antal (1876–1877), Horváth Károly (1877–1879), Farkas Mihály (1880–1884), Szalay Ferenc (1885–1905) .Kalmár Pál (1905–1906), Horváth Sándor (1906–1936) Niederland Vilmos (1924−1926), Benkő Béla (1926−1936), .dr. Bányai Béla (1937−1968), Pálmai István helyettes (1947−1948), Németh Ferenc (1969−1989), Pintér Mihály (1990–2003), Tóth Attila (2003−2014), dr. Zsednai Józsefné (2014-)
A gyülekezet felügyelői:
Tomkaházi Tomka Ferenc (1787), Leveledi Kozma János (1787−1836), Fromm János (1836−1845), Benkő Sámuel (1845−1872), Pfuhl Kristóf (1873−1880), Bisztricsányi József (1881−1891), Jószási Purgly Pál (1891−1939), ifj. Jószási Purgly Pál (1940−1944), Mórocz Lajos (1944−1949), Varsányi Ferenc (1949−1974), Lantai Gyula (1974−1993), Varsányi István (1993−2005), Láng Géza (2006−)
A gyülekezet tanítói:
Fekete Pál (1700−1714), Somorjai Tamás (1714−1728), Tóth Mihály (1728−1731), Paksi Mihály (1731−1747), Kövesi Pál (1747−1752), Fábri István (1752−1758), Bertók György (1759), Greskovits János (1792−1794), Molnár János (1794−1797), Burray Sámuel (1797−1806), Kiss János (1806−1809), Fuhrmann János (1808−1810), Kelemen Sándor (1810−1855), Németh István (1856−1864).
